Szőke Balázs - Egy új kezdet!

Kategória: 2013/2014 Hírarchívum

Megjelent: 2013. június 29. szombat, 16:18

Írta: Super User

Találatok: 2296

Aligha van olyan dombóvári, aki ne ismerné Szőke Balázst, az az Szikót, egykori NB1-es csapatunk húzóemberét, aki  nem mellesleg a Kaposvár játékosaként kétszeres magyar bajnoknak és kupagyőztesnek is vallhatja magát! Ugyan az idei volt Szikó utolsó szezonja játékosként de ezzel még egyáltalán nincs vége a történetnek, hiszen a következő évtől visszatér Dombóvárra és az NB 2-es csapat edzője lesz!

Még a visszavonulása kapcsán faggatták ki nemrég, ahol a következőket mesélte eddigi karrerjéről:

Dombóvári „szívvel”, kaposvári sikerekkel búcsúzott az NB-I-es kosárlabdázó

Utolsó mérkőzését játszotta a Kaposvár csapatkapitánya, Szőke Balázs, aki a szezon végeztével befejezte az aktív kosárlabdázást. A 37 éves bedobó Dombóvárról indult és a Pécs csapatában is megfordult, a somogyiakkal 2001-ben és 2004-ben is a bajnokcsapat tagja volt. Rekordnak számító, 355 bajnoki mérkőzést vívott a somogyi alakulat színeiben, ahol végig alapembernek számított. Összesen tíz szezont húzott le a kék-fehéreknél. A meccseken 2142 pontot szerzett. Hozzáállásával, a sport iránti alázatával, szerénységével igazi példaként szolgál az utódok előtt. A kaposváriak csapatkapitányát a játékostársak, a klub vezetői és a város képviselője, a család és a barátok búcsúztatták. 

Honnan indult a sportpályafutásod?

- Dombóváron kezdtem el kosárlabdázni 14 éves koromban, előtte atlétikára jártam Tarr Imréhez, ahol megszereztem a szükséges alapokat.

Miért a kosárlabdát választottad?

- A nyolcvanas évek közepén kezdtem kosárlabda mérkőzésekre járni, amikor a csapat feljutott az NB 1-be. Az akkori csapat nagy hatással volt rám, különösen a két lengyel játékos. A mérkőzések hangulata magával ragadott melyekre máig is emlékszem, ekkor sok gyerek kezdett el kosárlabdázni. Tulajdonképp ennek a csapatnak köszönhető, hogy belőlem is kosárlabdázó lett.

- Mire emlékszel vissza legszívesebben a pályafutásából? Volt kedvenc edződ, vagy játékostársad?

- Hála Isten, volt több jó szezonom, amire nagyon szívesen tekintek vissza. A bajnoki aranyérmek kimagaslanak, 2001-ben és 2004-ben is sikerült felérnünk a csúcsra. Kiváló játékosokkal, remek edzőkkel dolgozhattam együtt, talán azért is sikerülhetett ilyen sokáig játszanom, mert nagyon jó alapokat kaptam. Külön kiemelni senkit nem akarok, mert ha kihagynék valakit, az rosszul venné ki magát, és az edzőim közül is szinte mindenkivel jó viszonyt ápolok. Arra viszont nagyon büszke vagyok, hogy a dombóvári utánpótlásból kikerülve én is és Panta Pilu is tudtunk játszani bajnoki döntőben.

- Mikor döntötted el, hogy befejezed? Sok álmatlan éjszakát hozott a döntés megszületése?

- Igazából már szezon elején eldöntöttem, hogy ez lesz az utolsó idényem. Benne vagyok már a korban, gondoltam, hogy előbb-utóbb eljön ez a pillanat, és télen volt egy makacs deréksérülésem, az még jobban megerősített abban, hogy itt az ideje a visszavonulásomnak. Szerencsére sikerült szépen búcsúznom, hiszen a csapat jól szerepelt idén.

- Nagyon rosszul érintett a dombóvári kosárlabda megszűnése?

- Nem csak nekem, de a városban sok embernek bánata, hogy Dombóváron megszűnt a kosárcsapat, és igaz, hogy ez már három-négy éve történt, de még mindig emlegetik. Én nagyon szeretném, ha lenne itt még első osztályú kosárlabda! Belevágok  az edzősködésbe, éppen a napokban végzek az utolsó vizsgámmal, úgyhogy hamarosan megszerzem talán a szakképesítést. Szeretném támogatni, a már jól működő dombóvári utánpótlásképzést, bízva abban, hogy idővel feljebb tudunk lépni egy magasabb szintre.

- Hogyan élted meg a vasárnapi búcsúmeccset?

- Nem számítottam ilyen búcsúztatásra. Gondoltam, hogy majd bemondják és megtapsolnak, de ez a körítés minden képzeletemet felülmúlta. Hatalmas megtiszteltetésnek tartom, hogy dombóváriként így ünnepeltek Kaposváron. Ezúton is szeretném megköszönni a szurkolóknak, vezetőknek és a csapattársaknak, hogy ilyen széppé tették az utolsó mérkőzésemet!

A családod, hogyan fogadta a döntésed?

- Velük is megbeszéltem ezt, azt nem tudom még, mit hoz a jövő, hiszen eddig a kosárlabda volt az életem, erről szólt minden. Annak viszont nagyon örülök, hogy a gyerekeim még láthattak a pályán játszani. A stafétabotot átadtam a fiamnak, aki most nyolc éves, remélem majd belőle is kosárlabdázó lesz!

Mit adott neked az élsport?

Számomra az élsport egy életforma, ami kitartást adott, megtanított küzdeni, segített céljaim megvalósításában. Rengeteg élményt kaptam, feledhetetlen mérkőzéseket, szeretetet, sok barátot!

összeállította: Halmainé Horváth Katalin